Aztán megismertem Tinát, az igazi hercegkisasszonyt. Minden negatív felhang nélkül, őszinte elismeréssel írom ezeket a sorokat. Ma már tudom milyen az igazi hercegnő. Kifinomult, kiváló ízléssel. Körbeveszi magát szép dolgokkal, ám nem követelőző, sem nem elégedetlen, sem nem mértéktelen. Együttérző másokkal, és megfogja a munka végét, ha erre van szükség. Egy mesebeli kastélyban él. Ami a kívülálló szemében családi háznak tűnik, de benne az ő szíve királyságának legdrágábbjai laknak. A családja. És persze a herceg is megérkezett. Na jó nem fehér lovon, de már egy ideje itt időzik, és most meg is kérte a kezét, mondván: "ásó, kap, nagyharang válasszon el minket."
Az öreg király (Aki mellesleg még minden, csak nem öreg) pedig örömmel adta beleegyezését.
Ilyen az én kis Tincilim.
Az egyetem elején hamar összebarátkoztunk, A köztünk lévő korkülönbséget, csak akkor érzékeltem, amikor a fiatal kora végett érthető félénksége miatt néhányszor hozzám fordult az egyetemi évek alatt segítségért. Ilyenkor anyai büszkeséggel kalauzoltam el különféle helyzetekben. Örültem, hogy a tapasztalataimat valakivel megoszthatom.
És most eljött a lakodalom ideje. Ami pont olyan, lesz, amilyennek ő megálmodta. Valóban hét országra szóló, majd 200 vendéggel.
A szabadságomat úgy időzítettem, hogy ezen mindenképp jelen lehessek. Ugyanis az én egyik nagy kívánságomat is teljesítette így. Koszorúslány lehetek. A bakancs listám 1. pontja. Így ez sem marad ki az életemből. Nagyon örülök. A következő bejegyzésekben elolvashatjátok a lagzi részleteit.
Olvassatok tovább!
