Ismet megtelt a lelki kosar, aminek tartalmabol, most irok egy kicsit. Nem mindig tud az ember irni. Vannak idöszakok, amikor valahogy töltekezünk. Olyan ez, mint egy iroi valsag. Van, hogy az ihlet elszall, es egyszerüen nem megy az iras. Van, hogy az embernek erlelnie kell a dolgokat, es csak aztan tudja masokkal megosztani. Nem mintha magam, a legkisebb mertekben is ironak tartanam, de tudjon valaki kivaloan irni, vagy csak a gondolatait ossza meg a neten, mint en, ezek a ihletmentes periodusok mindenkit utolernek.
Nemregiben azonban nagyszerü elmenyben volt reszem. Vegre. 8 honap utan hazautazhattam egy kicsit.
Elöször nagyon furcsa volt ismet otthon jarni. Mindenhol magyarul beszeltek (hu de furcsa, igaz? bar az en fülemnek az volt).
Am elgondolkodtam egy erdekes erzesen. Olyannak erzekeltem az utcakat, a merot, mintha egy szinpadi diszlet kellekei között setalnek. Valahogyan mostanaban, a fizikai környezetet, egyfajta illuziokent erzekelem. Ma itt lakom, ez a valosagom, holnap mar mashol.
Egy peldaval tudnam megvilagitani azt az erzest. Mikor az ember szinhazba megy, es egy nagyon jo darabot nez, teljesen ott van, a darabban. Latja a szereplök környezetet, es teljesen bele is eli magat. Szinte ott vagyunk a törtenetben. Igy van ez egy jo könyvvel is. Am amikor felgyulladnak a fenyek, es felgördül a függöny, egy pillanat alatt egy masik vilagban talaljuk magunkat. Es a korabbi alternativ vilag, szertefoszlik. En annyi helyen eltem mar rövidke eletemben, hogy lassan minden helyszint az agyam ugy erzekel, mint egy következö megallot. 23 eves voltam, amikor elköltöztem a szüleimtöl, es onnantol kezdve max 4 evet töltöttem egy varosban lakva. Volt, hogy "harom-laki-kent" eltem, es a cuccaim az orszag 3 pontjan voltak. Egyszerüen, mindenhova szepen beilleszkedtem, majd az elet ugy hozta, hogy tovabb kellett allnom. Nem azert kezdtem utazni, költözni egyik helyröl a masikra, mert ez volt az almom, hanem mert nem volt az adott helyen elegseges megelhetesem, vagy erzelmi, maganeleti okokbol költöztem, vagy a hivatalos szervek nem engedelyeztek, hogy tovabb ott maradjak. Mindig tovabb kellett allnom. Mostanra kialakult bennem, hogy mindenhol egesz otthonosan tudok mozogni, de szepen tovabb is tudok allni. Mintha csak egy szindarab kellekeit hagynam hatra. Igy volt ez Peten is. A kerdes csak az, hol vagyok otthon?
Pest mindenkepp egyfajta otthon, hisz itt születtem. Am azt a helyet is otthonomnak erzem altalaban, ahol epp lakom.
Ki tudja, merre visz az ut majd innen Berlinböl is tovabb. De azt is el tudom kepzelni, hogy itt maradok. Izgalmas minden esetre ez a talany.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése