Am hala Ist-nek ez az idöszak mar mögöttem. Es most szeretnem elmeselni nektek eletem legjobb szülinapjanak esemenyeit. A születesnapom, mint az sokatok szamara közismert november elejen van. Ez az idöszak a ket honap depressziom legmelye volt. Az önsajnalat tetözött. Magamban arra gondoltam par nappal a születesnapom elött, hogy na, szep kis születesnapom lesz iden. Am 2 nappal a nagy nap elött összeszedtem magam. A tükör ele alltam, es közöltem magammal: Nem erdekel semmi! A rossz kedvem sem! A születesnapom fantasztikus lesz, es kesz!!! Es ha hiszitek, ha nem, ugy is lett. Megtapasztalhattam ismet, hogy a tudatossag, amit sajat akaratunk iranyit, tenyleg csodakra kepes. Az egesz nap jokivansag jokivansag hatan ert. A facebookon olyan emberek is köszöntöttek, akikröl semmilyen körülmenyek között nem gondoltam volna, hogy felköszöntenek.
A barataim szülinapi bulit rendeztek nekem. Hat igen. Csodalatos este volt. ajandekok, torta, buli hajnalig. Semmi különös, es megis. Volt valami abban az esteben. Talan a törödes, amit kaptam. Hogy a nehez es hosszu munkas hetköznapok ellenere össze tudtak jönni a barataim mindannyian, hogy felköszöntsenek. Es az együtt töltött orak csodalatosak voltak.
Talan az az eröfeszites, amit meghoztam, hogy egyszerüen felhagytam aznapra az önsajnalattal, noha a körülmenyek nem valtoztak. Ki tudja mi volt az oka, de a születesnapomat követöen minden enyhülni is kezdett azonnal.
Azt hiszem az önsajnalat a legnagyobb csapdak egyike. Sokszor igazunk van a sorsunkat illetöen. Szörnyü nehez a helyzet. Nincs kilatas semmi valtozasra. A hetköznapok kökemenyek, es minden nap ebredes utan vagy ugy erezzük magunkat, hogy azonnal szeretnenk sirni egy kicsit, vagy mintha olomköpeny lenne a vallunkon, es azt kene cipelnünk egesz nap. Am meg ebben a helyzetben is a megoldas kulcsa melyen bennünk rejlik. A sajat sorsunk feletti sajnalkozas a megoldas kereseseben zsakutca. Igen. Neha kell egy kicsit sirni. De mindenböl eleg egy csipettel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése