Hát persze, hogy nem úgy lett, ahogy elterveztem. Ember tervez Isten végez. Sehogy nem bírtam a vasárnapba beleszorítani a blogírást.
A hétvége emléke azonban nem fakult meg, Így utólag is pontosan úgy emlékszem minden percére, mintha most is ott lennék.
Szombaton du. 1 órára hivatalos voltam Bassemékhez egy kis kerti partira. Egy szép társasházban laknak Jusuffal. A ház kertjében pedig szuper tűzrakási lehetőségek, tágas tér a társasági események megszervezéséhez. Ahogy az lenni szokott velem, most is úgy éreztem, hogy az események irányítása kicsúszik a kezeim közül, és ez a nap is igen vidámra és mókásra sikeredett. Megérkeztem 1 órára, mikor is az álmos szemű Bassem nyitott ajtót a csöngetésemre. Juszuf még akkor kelt fel.
"Korán jöttem"? Kérdeztem kicsit megilletődve.
"Á dehogy. Jusuf kicsit későig dolgozott tegnap!" Válaszolta Bassem, majd bevonult a konyhába salátát gyártani. Kicsit gyámoltalanul álldogáltam a nappaliban, Lévén tényleg korán jöttem, pedig időben jöttem Vicces volt egy kicsit. Végül megkérdeztem, mit segíthetek, és ezután a bevásárlástól a porszívózáson keresztül minden félét csináltam, Így már azért, tevékenyen sokkal jobb volt, mint álldogálni tétlenül.
Hála Istennek a többi vendég sem sietett. Így 3 órára már kint is volt mindenki a kertben. Bassem, Jusuf, én és megjött Ricsi is a barátjával Antonioval.
Mindenki leheveredett, én meg kissé éhesen pislogtam körbe (Mivel azt gondoltam reggel, hogy 1-re jövök, és akkor indul a nagy evészet, ezért nem reggeliztem túl sokat) Azért a szokásos félelmem (vagyis hogy éhen maradok) alaptalan volt. Előkerültek a mogyorók, csokik, üdítők és mindenféle finomság, addig is, míg a grill csemege el nem készül. Nagyon érdekes és tanulságos volt Bassemék mentalitása, amivel a következő helyzetben találtam magam szembe. Mikor 3-kor kijutottunk a kertbe, Bassem letelepedett az asztal mellé. Kérdezem tőle, hogy nem kéne meggyújtani a tüzet a grill sütőben? mert még 1 óra míg leég a szén, és megfelelő lesz a parázs a sütögetéshez. És csak utána tudunk elkezdeni valamit is csinálni. Bassem úgy nézett rám, mint aki nem érti, miért kérdezem ezt
"Sietsz valahová?-kérdezte. Nyugi. Épp csak most ültünk le". Nagyon érdekesnek találtam, hogy 2 óra késés után, úgy ül az asztalnál, mintha teljesen időben lenne. És ha belegondolunk valójában neki volt igaza. Ennivaló volt az asztalon, szombat volt. Jó barátok az asztal körül. Hova rohanjunk? Csak az én fejemben van minden időponthoz kötve. Jó magyar szokás szerint fejben végig izgultam a bulit, ahelyett, hogy az első percétől az utolsóig élveztem volna. A kajáért is úgy izgultam, mintha menten éhen halnék. Meg azon, hogy el készül-e minden időben. És még folytathatnám.
Lassan azért sikerült átvennem ezt a nyugodtabb ritmust. Neki álltunk tollasozni, frizbizni, zenét hallgatni, és valóban idővel a szén is belekerült a grill sütőbe, és meg is gyulladt, de addigra már megértettem azt a bölcsességet, hogy az utazó jutalma az út maga.
Nem az a lényeg egy ilyen csodás délutánon, hogy minden, amit elterveztem időben meglegyen, mert akkor egy rémálom lesz számomra a piknik. A lényeg az, hogy minden percét élvezd az útnak (vagyis a dolognak, amik veled történnek.). Még ha késésben vagy is. Nem a cél a lényeg, vagyis az evés pillanata, hanem az oda vezető út minden egyes perce. Persze eltelt hamar az idő, és este 10 körül Ricsi közölte velem, hogy ő meg Antonio elmennek este egy kicsit táncolni. Van-e kedvem menni velük. Haboztam a szokásos szorongásaim miatt: :
-Minden kellek én gyertyatartónak egy szerelmespár mellé. Csak zavarom a vizet
-Különben is nem vagyok buliba öltözve.
-Ja és táncolni sem merek igazán fesztelenül mások előtt.
...
Még marcangoltam magam egy fél órát, aztán. lezártam a szarakodást. Minek féljek az estével kapcsolatban olyan dolgoktól, amik még meg sem történtek. Így rábólintottam az esti partyra....Nem bántam meg! Olvasd tovább mi minden történt még aznap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése