Weekend's stories: Party maraton II.

As I have already written in the last blog, on 22. of August I spent a pleasent day with friends on a garden party. After the garden party, in the evening, around 10 PM, Richie, my roommate and colleague asked a question, whether I feel like going with him and Antonio to a club. Antonio, Richi's boyfriend, will meet an old pal there tonight, and they want to dance after there.
I was speculating and hesitating, whether I go or not with them. Of course my qualmish nature did not let me just simple go and dance.
"I will just bother the love birds- I said to myself. And anyway I can not dance relaxed when someone else is stareing in my face, but myself from the mirror."
But after a few minutes I make my decision. I will go and I will dance. Damn with this countinously worriing! I will go and will enjoy every moment.

And it happened this way.

The club Schwuz had a special theme for that night. Madonna had her birthday on that week. In this spirit there was in the biggest room an "I love Madonna Mania" party. There was at least 50 m lines in front of the club. We needed 1 hour to get in. there was already 1.30 AM when we could enter on the dance floor. We had just started dancing when suddenly everybody stopped to dance, and came the late night drag queen show! It was really interesting. I saw drag queens only in the tv before. But now I had been able to see them dancing on the stage, and later they were dancing on their high heels besides me. They are really beautifully, in their every detail, perfectly feminin, 2 m tall "woman".
It was awesome!!!!!!!!!

after 3 weeks I know already I like to live in Berlin. There is many reason for this. The one is the international population. Every culture gives a uniqe colour to the Whole. I enjoy this colourful diversity!
The people from different countries or even from different continents has his own characteristic. Just in my tiny company Bassem is an arab guy, from Libanon, and Antonio was born in Cuba.
Antonio is really an amazing guy. I've never met no one like him before. He has a very unique personality. I can not compare him with other cuban, because he is the only one I know, but as far as I have known him, he is really an exotic latino guy. Despite, he has been living in germay for many years.
He is nice and mindful, but sometimes I see him a little bit sad.. This pellucide sadness is almost always clouded him. Insofar as I have known him he is a very romantic guy. He is really passionate and emotional when it comes about everything or everyone he loves: His love, his fatherland, or the social injustice, or the minorities in the the society. He has a very fine sense of humor.
But when he is really angry, better say nothing. His anger has so great energy, that you can touch it, when you are in the same room with him. And if he is angry with you, better, if you vanish.
In Hungary I always was laughing at the tv series from south America where everything is about passion and emotions. I always thought this series are unlikely. No one of the characters works or sleeps or does anything else but. talking about each others life. Everything is about love and hate and passion and money. Intriques and devotion. I thought this is too much. But after I met Antonio, right now, I think the emotional power from this tv series gives a real insight into the latin feeling.
I really like Antonio's company. He is a good friend. I like to talk with him very much, because he lives through deeply everything. His opinions are grounded. Like a house, built on hard stone. He has a wide range of interest, and when he sais his opinion, I can feel he speaks honestly.

With the friends like him, I really have great life here.

Hétvégi élmények 3. Party maraton

Ahogy azt elképzeltem, ki is írtam a facebookra, hogy majd vasárnap este megírom a szombati nap eseményeinek krónikáját, vagyis következő bejegyzésemet...
Hát persze, hogy nem úgy lett, ahogy elterveztem. Ember tervez Isten végez. Sehogy nem bírtam a vasárnapba beleszorítani a  blogírást.
A hétvége emléke azonban nem fakult meg, Így utólag is pontosan úgy emlékszem minden percére, mintha most is ott lennék.
Szombaton du. 1 órára hivatalos voltam Bassemékhez egy kis kerti partira. Egy szép társasházban laknak Jusuffal. A ház kertjében pedig szuper tűzrakási lehetőségek, tágas tér a társasági események megszervezéséhez. Ahogy az lenni szokott velem, most is úgy éreztem, hogy az események irányítása kicsúszik a kezeim közül, és ez a nap is igen vidámra és mókásra sikeredett. Megérkeztem 1 órára, mikor is az álmos szemű Bassem nyitott ajtót a csöngetésemre. Juszuf még akkor kelt fel.
"Korán jöttem"? Kérdeztem kicsit megilletődve.
"Á dehogy. Jusuf kicsit későig dolgozott tegnap!" Válaszolta Bassem, majd bevonult a konyhába salátát gyártani. Kicsit gyámoltalanul álldogáltam a nappaliban, Lévén tényleg korán jöttem, pedig időben jöttem Vicces volt egy kicsit. Végül megkérdeztem, mit segíthetek, és ezután a bevásárlástól a porszívózáson keresztül minden félét csináltam, Így már azért, tevékenyen sokkal jobb volt, mint álldogálni tétlenül.
Hála Istennek a többi vendég sem sietett. Így 3 órára már kint is volt mindenki a kertben. Bassem, Jusuf, én és megjött Ricsi is a barátjával Antonioval.
Mindenki leheveredett, én meg kissé éhesen pislogtam körbe (Mivel azt gondoltam reggel, hogy 1-re jövök, és akkor indul a nagy evészet, ezért nem reggeliztem túl sokat) Azért a szokásos félelmem (vagyis hogy éhen maradok) alaptalan volt. Előkerültek a mogyorók, csokik, üdítők és mindenféle finomság, addig is, míg a grill csemege el nem készül. Nagyon érdekes és tanulságos volt Bassemék mentalitása, amivel a következő helyzetben találtam magam szembe. Mikor 3-kor kijutottunk a kertbe, Bassem letelepedett az asztal mellé. Kérdezem tőle, hogy nem kéne meggyújtani a tüzet a grill sütőben? mert még 1 óra míg leég a szén, és megfelelő lesz a parázs a sütögetéshez. És csak utána tudunk elkezdeni valamit is csinálni. Bassem úgy nézett rám, mint aki nem érti, miért kérdezem ezt
"Sietsz valahová?-kérdezte. Nyugi. Épp csak most ültünk le". Nagyon érdekesnek találtam, hogy 2 óra késés után, úgy ül az asztalnál, mintha teljesen időben lenne. És ha belegondolunk valójában neki volt igaza. Ennivaló volt az asztalon, szombat volt. Jó barátok az asztal körül. Hova rohanjunk? Csak az én fejemben van minden időponthoz kötve. Jó magyar szokás szerint fejben végig izgultam a bulit, ahelyett, hogy az első percétől az utolsóig élveztem volna. A kajáért is úgy izgultam, mintha menten éhen halnék. Meg azon, hogy el készül-e minden időben. És még folytathatnám.
Lassan azért sikerült átvennem ezt a nyugodtabb ritmust. Neki álltunk tollasozni, frizbizni, zenét hallgatni, és valóban idővel a szén is belekerült a grill sütőbe, és meg is gyulladt, de addigra már  megértettem azt a bölcsességet, hogy az utazó jutalma az út maga.
Nem az a lényeg egy ilyen csodás délutánon, hogy minden, amit elterveztem időben meglegyen, mert akkor egy rémálom lesz számomra a piknik. A lényeg az, hogy minden percét élvezd az útnak (vagyis a dolognak, amik veled történnek.). Még ha késésben vagy is. Nem a cél a lényeg, vagyis az evés pillanata, hanem az oda vezető út minden egyes perce. Persze eltelt hamar az idő, és este 10 körül Ricsi közölte velem, hogy ő meg Antonio elmennek este egy kicsit táncolni. Van-e kedvem menni velük. Haboztam a szokásos szorongásaim miatt: :
-Minden kellek én gyertyatartónak egy szerelmespár mellé. Csak zavarom a vizet
-Különben is nem vagyok buliba öltözve.
-Ja és táncolni sem merek igazán fesztelenül mások előtt.
...
Még marcangoltam magam egy fél órát, aztán. lezártam a szarakodást. Minek féljek az estével kapcsolatban olyan dolgoktól, amik még meg sem történtek. Így rábólintottam az esti partyra....Nem bántam meg! Olvasd tovább mi minden történt még aznap.

gondolatok/daily food for thoughts: Üresség (emptiness)

Mikor ürességet érzünk, megpróbáljuk feltölteni magunkat pillanatnyi dolgokkal, mint az étel, a drogok, a szex vagy a vásárlás. Vagy megpróbálunk elmenekülni valahova máshova. Üresség a házasságban? Keresünk egy másik házastársat. Munkahelyi problémák? Keresünk egy másik munkát.
Ám ahogy lenni szokott, a jó érzés alábbhagy, és csak az üresség marad, a problémáinkat pedig továbbra is visszük magunkkal egyik házasságból a másikba, egyik munkahelyről a másikba.

Csak egy mód van arra, hogy eltávolítsuk az ürességet, ez pedig, ha változtatunk saját magunkon.

Amikor problémánk van, vagy ürességet érzünk, itt az ideje, hogy megkérdezzük magunktól: Mit nem voltam hajlandó megtenni, hogy azt az életet élhessem, amit szeretnék? Mi az én felelősségem ebben a helyzetben? Mit tehetnék másképp?

Az üresség az Univerzum ajándéka, és azt üzeni nekünk: "Ébredj fel! Rossz úton jársz. Nem dolgozol azon, hogy változz."
______________
When we feel ourself empty, we try to fill up the inner emptiness with every instant things like food, drugs, sex or shopping. Or some of us try to escape somewhere. Our marriage become meaningless, we will be looking for another One, who can give than the missing menaning of our marriage. Or problem on the workplace? Get a new job! But the initiative good feelings will gone (as always)  and the only thing which stay with us is the emptiness.The problems will appear in the new marriage and job too.

The only way to eliminate this emptiness, when we transform ourselves! When we have problems, or we feel ourselves empty, the time has come to ask ourselves: What was I not willing to do for the life, I really would like to live? What is my responsibility in the circumstances of my life? What could I do anyway else?

The emptiness is a gift of the universe. A message, which sais to us: Wake up! You are on the wrong path. You do not work on the tranformation of your personality.

A félelem árnyékában

Mottó: "Fear is the path to the dark side. Fear leads to anger, anger leads to hate, hate leads to suffering"                                                        /STAR WARS/




A félelem mindenki életének a része. Mindannyian félünk valamitől. Már gyerekkorban elkezdjük a szörnytől az ágy alatt, vagy a klotyó manótól, aki a wc-ben lakik, és ezért nem merünk wc-re menni, vagy magától a sötéttől. Elgondolkoztam, hogy a sötétben, mitől is félünk? Mert azt hiszem a sötét szobában pont ugyanaz van mint a világosban. Egy dolgot kivéve. A mi elménk látja másnak. ezért más este a szoba mint nappal. A félelelm valamiképp bennünk lakozik, és nem a környezetből jön.

A Kabbala szerint a félelem óriási illúzió. Az életünk csomagjával kapjuk, Mindenki, aki megszületik, előbb utóbb átéli azt az érzést, amit félelemnek hívunk. Ám a félelem csupán egy velünk született nehezítő eszköz. Szétoszlatható. olyan mint egy függöny, mely el akarja velünk hitetni, hogy valójában fal. Hogy meg se próbáljunk vele szembefordulni, mert úgyis lehetetlen legyőznünk. Pedig amint meg merjük közelíteni, szembe merünk vele nézni, rájövünk, hogy minden, amit el akar magáról hitetni csupán hazugság.

Pontosan hogy is értem ezt? Mindenkinek vannak félelmei. Van aki attól fél, hogy átveszik az élete fölött az irányítást, és kiveszik a kezéből. Van, aki attól fél, hogy a mások fölötti hatalmát veszti el. Az erejét, a befolyását. Valaki attól fél, hogy nem bírja saját életét vezetni. Mások attól, hogy egyedül maradnak, vagy senki sem fogja őket szeretni, elfogadni. Van aki meg attól tart, hogy sosem lehet boldog. Ezért, mikor a boldogság megérinti, valahogy (tudat alatt) úgy intézi a dolgokat, olyan helyzetekbe kerül, aminek az eredménye boldogtalanság lesz. Így győzött a félelem, és mi pedig az irányítása alatt meg is valósítottuk amitől féltünk (önbeteljesítő jóslatok)

Féljünk akármitől, a félelemtől meg lehet szabadulni,.mert lehet, hogy sokak számára ez furcsa, de szerintem a félelem csak okozat, a saját reakciónk egy helyzetre. Nem azért félünk, mert a dolog, amivel az életünkben összetalálkoztunk félelmetes, hanem találkoztunk valamivel, és mi erre félelemmel reagáltunk.

Ez a mi felelősségünk ebben az életben. Nem szabad bedőlni az illúzióknak, Az illúziók, lehetnek éppen hogy csábítóak (mint az azonnali (instant) problémamegoldás függőségekkel, vagy a menekülés vágya a jelenből az ábrándok közé, a jövőbe, vagy a múltba).Vagy lehetnek riasztóak, mint a félelem, vagy a szorongás. Ám mindkét esetben erős ösztönöket, érzelmeket aktiválnak, amik szinte lehetetlenné teszik, hogy megtaláljuk a kapcsolatot a legbensőnkkel, és bölcsen hozhassunk döntést, az adott helyzetben, hogy hogyan is lenne jó itt most viselkedni, hogy az valóban az érintett felek érdekét szolgálja. a valódi javukat.
Pedig ez az utóbbi az egyetlen út, amivel ki lehet húzni az ellenfél méregfogát.

Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben leírtam, az én életemben a félelem hihetetlen erővel van jelen. Folyton félek valamitől. Ha épp minden tökéletes, akkor attól, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Ám megérett bennem az elhatározás hogy megszabadulok ettől. Örömmel akarok élni, még a nehézségek idején is. Ezért úgy határoztam, hogy mától a "Jajaj! Csak nehogy EZ meg AZ bekövetkezzen" helyett inkább úgy tekintek a dolgokra, hogy ha megtörténik, amitől féltem, akkor annak meg is kellett történnie. Ez a legjobb, ami most velem megtörténhetett. mert lehet, hogy nehéz helyzetbe kerültem, de utólag ha majd visszanézek biztos, hogy a nagy képben ennek is meglesz a helye.

Kedves olvasóim. aggodalomra semmi ok. Semmi rossz nem történt velem, csupán a küzdelem eldőlt. Abbahagyom az állandó félelmet. Mert egyetértek Yoda mester bölcs gondolatával, amit fent mottóként kiraktam: "A félelem a sötét oldalhoz vezet. a félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet. A gyűlölet kínt és szenvedést. "
Szerintem félelemre semmi szükség az életben! Amit sokan egészséges félelemnek hívnak, én szükséges óvatosságnak neveznék. ami nem ugyanaz. Az a belső, szorongó, megfoghatatlanul szorító érzés, ami a FÉLELEM...
Szerintem erre tényleg semmi szükségem az életben. Mindenki megkapja ezt a csomagot, mikor megszületik, de csak azért, hogy utána megváljon tőle, és ezzel a lépéssel megerősödve, egy batyutól megszabadulva folytathassa az útját.

gondolatok/daily food for thoughts: a jelennek éni (living in the present)

Általában vagy a múltban, vagy a jövőben élünk.

Vannak, akik a múltban élnek: a korábbi eredményeikre fókuszálnak vagy nem tudják elengedni gyermekkori traumájukat – olyannyira, mintha még mindig abban az időben élnének.

Mások a jövőben, egy álomvilágban léteznek, és mindenkinek elmesélik, milyen sikeres ember lesz majd belőlük vagy micsoda hőstetteket hajtanak majd végre.

Mindkét állapot, a múlt és a jövő is egyszerűen a jelenből való menekülésre szolgálnak.

A múltban vagy a jövőben éléssel nem válhatunk azzá, akik lehetnénk, mert a spirituális munka, vagyis önmagunk átalakítása az itt és most-ban történik.

_________________

We usually live in the past or in the future.

Those, who live in the past, they are focusing on their old achievements, or they can not let go their childhood issues, so actually they still live in that age.

Other people live in the future, in a fantasy world. They always tell stories about his future success, and feats.

But both situation are just escape from the present. 

When we live in the past or in the future, we can not be the one, we could be, because the spiritual work, which can change our life is happening always in the present.

gondolatok/daily food for thought felelősség (responsibility)

Az egyik legnagyobb kabbalista elv, hogy SOHA!!! - ami tényleg azt jelenti SOHA - ne hibáztass másokat, vagy külső körülményeket semmiért!

Mindent fölülről kapunk, és ezért el kell fogadnunk  a mi életünkben is mindent.

Ha valaki rosszat tesz velünk, képesnek kell lennünk ezt arra használni, hogy fejlődjünk. 

Az igazság az, hogy mindig lesz valaki, akit hibáztathatunk és talán néha igazunk is lesz. De mit szeretnél jobban, hogy igazad legyen, vagy hogy boldog legyél?

A másodikhoz lélekben is felelősséget kell vállalnod az életedért minden szinten, és el kell felejtened az áldozat szerepét! Így teljesedhet ki az életed, mert passzív befogadó helyett a dolgok, az életed megalkotójává válsz, hasonlatossá a szintén alkotó Istenhez. E kapcsolat pedig minden kiteljesedés forrása.

_____________

One of the greatest kabbalistic principles is, the you never blame anyone else or external circumstances for anything in your life. Everything we get during our life come from above. That is why we have to accept everything we get from life. 
If someone is evil with us, we have to be able to use even this situation to develop ourselves. 

The truth is, we will always find someone to blame for everything, and sometimes we are right. But what is more important for you? You are right, or you are happy?
If you choose the second one, you have to take responsibility for your life on every level, and forget the wictim consciousness. This way you can fulfil your life, because you will become creator of your life instead of being a passive receiver. You will be a creator in a sence like God. And this kind of connection with God is the source of every fulfilment. 

Driving

In everybody's life have certain points, by special start-synod, when we can change our life totally and can improve ourself. But these moments are rare and usually are frightful. In these moments everyone of us would like to run away or hide themself under a blanket, just not face the challange. Althought we wanted this opportunities of change, because we want to put our life on the next level. But the process of stepping on another level is always hard.

I have this kind of period in my life theses days, and I can tell you I always meet the hardest challanges and I face the deepest of my fears ever. One of these fears was driving a car alone in a big city. I got my driving licence in  2002 but I drived a car only 1 year in 2008. And that was an autoamitc car, not with shift and klutch. To drive a car was always a too big responsibility. I have to take care lot of things. I did not trust myself earlier, and I always could avoid to drive a car. But this week There was no more excuse. I hade to drive, in Berlin, alone!!!!!!!!!!!!!!!!!!
In the office Renate said to me: "I am sorry, but tomorrow we have so many patient, that you do not have time to go on your other workplace by bike. (Originally I even do not like ride a bike, but I had to face with this problem too.).-You have to drive there! "
I felt myself like frosen".

But next day, when I say no to the upcomming panic attac, I said to myself: "God will drive right now this car, because I KNOW, I can not!" (Last time, I was driving alone a car, the motor always stalled always, and I had an accident) "God can help me. I accept today everything, what will happen on this way with me: accident, problems, everything. " And after this I sat myself in the car, and I remember only I was watching the way, and I drove like enybody on the street.

Miracles always happen out of the comfort zone. This is 100 % sure I know already.

Hétvégi élmények 2. Berghain nightclub

Ígéretemhez híven folytatódjék hát az aug. 9.-ei vasárnap történéseiről a beszámoló.

Az egész napos élményektől felvillanyozva, gyorsan eltelt a nap. 19.00, 19.30 körül bezárt a strand.

„Most pedig- szólt Bassem, ha készen állsz, életed új szintjére léphetsz. Ha van kedved, akkor ahogy délelőtt már említettem neked, este egy klassz helyre megyek, jöhetsz te is.”

„Naná, hogy megyek,válaszoltam” Tele voltam adreanalinnal az egész napi (vetkőzzek-ne vetkőzzek le) belső konfliktus miatt, enni sem ettem, mégis csodás volt a hangulatom. Irány hát az éjszaka!!!

A hely pedig, ahova mentünk a Berghain nightclub volt. 

Olyan volt számomra az este hátralevő része, mintha ismét a mesében lennék: Ahogy az Oz a nagy varázslóban Dorothy mondja:Toto! Ez már nagyon nem Kansas! Beléptem én is Oz birodalmába.

A Berghain egy exkluzív, ha nem, egyenesen Berlin legfelkapottabb éjszakai szórakozó helye. A régi Kelet és Nyugat Berlin határán fekszik. Egy régi, óriási ipari épületben van. tiszta szocreál az egész.

Nagyon régóta szerettem volna látni egy ilyen szórakozóhelyet, de elképzelni sem tudtam, hogyan válhat majd ez az álmom valóra. De a Fény ismét kreatívabb volt nálam.

És íme. itt álltam a Berghain kapujában, ahol hála egy másik ismerősnek, aki itt dolgozik, a vendéglistán voltunk, így azonnal beengedtek minket. Ez a hely egyébként arról híres, hogy a kidobóemberek szigorúan veszik a nevüket, és rengeteg embert tényleg kidobnak. Nagyon sok ember álldogál órákon keresztül a sorban, aztán csak nem jut be ide. Hogy mi alapján szelektálnak? Az titok. De állítólag ide tényleg művészet bejutni. Erre Emőke, a fehér pólójában, meg a kék szoknyájában, mint egy falusi lányka (kb úgy néztem ki) készületlenül, besétál a kapun. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ez velem történik. Szigorú többlépcsős a beléptető rendszer. A telefonod kameráját leragasztják, és utána ruhatárba le kell a cuccaidat adni, meg pecsétet nyomnak a karodra.. Ám amint beléptél megkezdődik a csoda

Talán 15-20 m is van belmagasság, hatalmas a tánctér, nagyon szép profi a világítás és dübörög a techno (már amennyire én ezt meg tudtam állapítani, hogy milyen fajta zene ment itt) Noha én magam ezt a zenét általában egyáltalán nem élvezem, azon az éjszakán teljesen magával ragadott. és csak táncoltam, táncoltam…. Hihetetlen tömeg van. A hely 1500 férőhelyes Több szint és kisebb nagyobb tánctér és egyéb helység található mindenfelé. Igazi labirintus.. Itt mindenféle bőrszínű, nemű, kinézetű öltözetű emberrel találkozhatsz. Az emberek isznak, táncolnak, csókoloznak, és mindent csinálnak, amit te kedves olvasó csak el tudsz képzelni, vagy még elképzelni sem tudsz. 3 üveg vizet ittam meg ezen az estén ám alkoholra nem volt szükségem, hogy a hely mámora átáradjon rám Hihetetlen és elképzelhetetlen a hangulat, ami itt van. Itt a pillanatnak élnek. Csak ez számít. Ez a filozófia pedig valljuk meg igen felszabadító egy magamfajta ember számára, aki folyton a holnap miatt aggódik. itt lehet gyakorolni a má-nak élést. Kapcsold ki a gondolataidat, csak érezd jól magad. Mindenki máshogy éli meg a pillanatot. Van aki leissza magát, van aki a drognak vagy a szexnek hódol, és van aki csak táncol végkimerülésig. Én pedig hihetetlen hálát és örömet éreztem, hogy valóra válhatott ez a régi álmom, és egy ilyen helyen táncolhatok a sötétben akár az est fénypontjaként egy elém penderült anyaszült meztelen hapsival is, aki aztán pár perc táncolgatás után barátságosan integetve tovább állt A barátaim, akikkel jöttem, egy percre sem hagytak magamra. mondták, Itt könnyű elveszni. Nem is foglalkoztak azzal, hogy ők szórakozzanak, hanem az én kedvemet lesték. Körbevezettek, és mindent megtettek, hogy jól érezzem magam.

A Berghain-ről azt írja a nemzetközi visszhang, hogy a hedobnizmus és a dekadencia fellegvára. Én itt, e helyen is csak önzetlenséggel és törődéssel találkoztam. Ismét testet öltött előttem a kabbala tanításaink egyik legfontosabbja: A világ a te bensőd tükörképe. a körülötted élő dolgok, emberek úgy állnak össze, hogy téged tükrözzenek, tanítsanak. Még egy ilyen tökéletesen az érzékek kielégítésére szolgáló intémény is lehet csodás dolgok hordozója. A dolgok tartalmát ugyanis mi adjuk, vagyis a döntéseink.

Szóval barátaim és kedves olvasóim. Mindenkinek csak melegen ajánlhatom, hogy ássunk le a mélybe és keressük meg az álmainkat, mert megéri őket szem előtt tartani. Mert még a végén valóra válnak

d

d

d

Hétvégi élmények 1. A strandon

Üdv Mindenkinek!

Berlinben az élet egészen újfajta kihívások elé állít. Komoly szintűek az élmények, és komolyak a kihívások. Sokkal nagyobb ellenállást kell itt leküzdenem, mint odahaza.

Tegnap nagyszerű napom volt. Ám mint ahogy mindenért, ezért a napért is meg kellett dolgoznom. (persze átvitt értelemben, magammal és a régi énemmel kellett küzdenem, hogy végül tényleg élvezni tudjam a napot). Szembenéztem régi szorongásaim egyikével. Új ismerősöm (1 hónapja találkoztam vele, mikor életemben először jártam Berlinben. Júliusban, a mostani, akkor még leendő munkahely kiszabta próbanapomra érkeztem, ám végül 3 napot töltöttem e szép és érdekes városban, és komoly buliba csöppentem már ezen első alkalommal is)

Tehát a júliusban megismert libanoni származású Bassem, szervezett egy nap strandolást baráti körben, amire engem is meghívott. Végül nem tudtam az adott napon elmenni. Hogy mégse maradjak le a strandolásról, tegnap, vasárnap, kijött velem kettesben. 

Egy Wannsee nevű szép tavacska partján fekvő strandra érkeztünk. Ez a tó, Berlin szélén fekszik, kedvelt fürdőhely. Gondoltam mi sem jobb egy stresszes első hét után, mint egy kis ejtőzés. A víz csodás illatú, hűvös, selymes, szép meleg, de nem tűzforró nap volt. Még a homok sem égetett.

Csodás lesz-gondoltam. ekkor jöttek a kihívások

Kb 4 perc után, hogy kiértünk, világossá vált számomra, hogy ez egy nudista strand!!!! Bassem több okból is kifolyólag, amit itt nem tudok részletezni, nem hajlandó hagyományos strandra járni. Csak ezt elfelejtette velem közölni, mert mint kiderült, egy percig sem gondolta, hogy ez nekem probléma lesz.

Na jó- gondoltam, túlteszem magam a tényen, hogy ennyi pőre embert életemben nem láttam egyszerre pláne ilyen közelről. (Több százan ha nem ezer ember is volt azon a strandon aznap) Olyan lelki nyugalommal sétálgattak, fürödtek, sakkoztak, meg egymás karjában aludtak az emberek, hogy nem hittem a szememnek.

Mindegy, gondoltam tovább a dolgot, Elleszek fürdőruhába. Nem tűnök föl senkinek (Oh milyen kis naiv voltam)

Kiderült ugyanis elég gyorsan, hogy ez az elképzelésem elhamarkodott volt. Hirtelen 2 egyenruhás biztonsági őr megállt mellettem, s az egekbe szökött az adrenalin bennem mikor  azt mondták, hogy vagy ledobom a textilt, mert ezen a strandon KÖTELEZŐ MEZTELENÜL FÜRÖDNI (ilyent sem láttam még), vagy fel is út le is út. Egy dologban biztos voltam: ÉN BIZTOS NEM VETKŐZÖK LE!!!!!!!!!. Ám hiába kérleltem az őröket, hajthatatlanok voltak. Ekkor, Bassem, aki látta gyötrődésemet, átvette a kezdeményezést. Adott egy extra törülközőt, és mondta, hogy vegyem le alatt a fürdőruhát, azt majd ha megint bemegyek a vízbe felveszem.

Keserves arccal kezdtem kihámozni magam a fürdőruhából. Körülöttem kb mindenki értetlenül meredt rám. Mi a fene bajom van, miért nem veszem már le azt a fürdőruhát. A őrök közben eltávolodtak, nosza elő a „magyar virtust, hogy aszongya: Nehogy már megmondják nekem, hogy öltözzek??? Döntöttem. Visszabújtam a fürdőruhába. Persze ezt a kört még egyszer aznap eljátszották velem. Egész nap a strandot járták, figyeltem őket, és levettették mindenkivel a fürdőruhát. Mindenki azt csinálta, amit én. Immel-ámmal nekifogott a vetkőzésnek, aztán, amint az őrök elmentek, visszaugrottak a naciba.

Tényleg nem értem ezt igazán. Ha a nudistákat nem zavarja, hogy fürdőruhába vagyok, én pedig nyilván tudomásul veszem őket, hisz én megyek be egy nudista strandra. minek akkor ez az erőszakos vetkőztetés. Mindegy. Minden esetre a parton fürdőzők körében sok új ismeretséget kötöttem. Kedves, barátságos emberekkel találkoztam azon a strandon. Úgy tűnik Berlinben teljesen normális és elfogadott ez a fajta fürdőkultusz. Az, hogy a vízparton nincs rajtam ruha. Talán itthon vagyunk egy kicsit gátlásosak. Ki tudja.Ám jelen pillanatban azt mondanám, én egyhamar oda vissza nem megyek :D

Ez a legtöbb amit mutathatok nektek itt az interneten 

Nap végére egészen felvillanyozódtam. (Bassem pedig vicces kedvében mindenféle fejeket vágott). És a napnak még nem volt vége, mert közeledett  a nagy élmény, amire barátnőm biztatott az út előtt "Ideje óvatosan, de határozottan a határokat átlépni"

A folytatásban elolvashatják milyen Németország legexkluzívabb nightclub-jába folytatni ezt a napot, ahova szintén egy szerencsés véletlen folytán jutottam el.

If you are not able to KEEP CALM than WORRY ON.

first week in the new job

The first week has elapsed. I am very tired. Right now is Saturday, and I am not even able to think. I am just sitting here, doing nothing and, waiting for the afternoon sleep-time like a baby. The last week was a long stress period. Almost without break. I was worried about everything. Will I be able to cope the next challenge (actually the next patient who come in the office)? I always know with my mind, I am able, but the worry in me let me never feel this certanty. And than I was worried about that I will be everywhere on time or I won't. I have to replace a colleague 3 weeks, and this replacement job is not in the office. I always ride a bike, (because I’m worriing to drive a car, so I can not use the car of the office)…

Dear Reader,

I know, you are just laughing inside and you are probably saying to me: „Hey, could you just stop worring? Your day would be much easier”.

I wish I could stop this continuous worring! Welcome to my world. This is my life. 24/7 worriing. Ok, Maybe not at day and night. Because at least in the night I can sleep well.

Of course after a week like this, I feel myself like a walking dead.

Today I hope the afternoon will bring for me something interesting. We will see.

Első nap az új munkahelyen

Köszönetnyílvánítás:
Köszönet barátomnak és munkahelyi mentoromnak Ricsinek. Nélküled ez a nap nem így sikerült volna.


Kedves barátaim és rokonaim!
Eljött a nagy nap, amire már lassan 6 hete várok. Onnantól kezdve, hogy megtudtam, felvettek Berlinbe az Ars medendi fizoterápiás rendelőbe gyógytornásznak, azóta készülök lélekben erre a napra, Vagyis az első napra, amikor ténylegesen elkezdem a munkát. A legnehezebb az volt ebben a várakozásban, hogy sok volt a bizonytalansági faktor, és nekem nem volt más választásom, csak várakozni lehetett, mert válaszokat, majd csak idővel kaphattam. Azon kívül, hogy felvettek, és megkaptam a munkaszerződésem, semmit az ég világon nem mondtak. "Gyere ki, azt majd megbeszéljük" Ez volt a mottó. Komoly erőpróba volt higgadtnak maradnom, mikor a bizonytalanság számomra a legnehezebb a világon. Sebaj, gondoltam. Legalább megedződöm.
A rengeteg előkészület után júl 30-án csütörtökön meg is érkeztem Berlinbe. És itt jön képbe a volt évfolyamtársam Ricsi. Onnantól kezdve, hogy megjöttem, sokat enyhült a bizonytalanság miatti szorongásom. Rengeteg mindenről beszélt nekem. Elmondta mi minden adminisztráció vár itt rám, a lakcímkártyám kiváltásától kezdve a számlanyitáson keresztül.
A munkahelyről is sokat mesélt.
-Ezen a helyen- mondta, be leszel dobva a mély vízbe (Öröm volt hallani- gondolhatjátok.)
-És milyen a főnökasszony, Renate?
-Mint régi tanárunk H&M (azt hittem az ájulás kerülget. Akik ismerik H&M tanárnőt és az én történetemet, tudják miről beszélek.  H&M tanárnő kicsit "kemény" oktatási stílusa kezdetben megülte a gyomromat. 4 év után egészen jóban lettünk, de a neve említésére még ma is görcsbe rándul a gyomrom)

Majd eljött az első munkanap
Bemegyek 12. órára (persze 11.45-kor már átöltözve, szórom a fogpaszta mosolyomat szerteszét).
10 perc múlva jön Renate, és közli velem
-Ott áll Frau Schmidt. Új beteg. A tiéd.
Ennyi volt az infó. Aztán csináljak vele, amit akarok. De minden rendbe legyen ám. Hát persze. Első nap 5. percében vagyunk. itt aztán nem sokat foglalkoznak a bevezető szöveggel. Ám Richárd hosszú monológjai nem találtak süket fülekre. Mindjárt belepillantottam Frau Schmidt receptjébe, és a KG és Limp.Dren. kódok "feltörése" után kitöltöttem a vadi új kartont (amiben argentín kollégám Julio segített).
Nyirokdrenázs és gyógytorna, a kicsit ödémás lábú Frau Schmidt részére. Nem tanultam a nyoirokdrenázs technikáját? Sebaj. A találékony magyar gyógytornász segít a betegen, akármi is történik.
Frau Schmidt úgy tűnt, elégedetten távozott. Én egy kicsit azért megrogyva a rengeteg rögtönzés súlya alatt, leültem egy székre egy percre. Itt aztán nem totojázunk.

Következő körben a másik főnökasszony, Hedvig oldalán vonultam be egy otthonba. Ott súlyosan sérült felnőtteket és sok CP-s gyereket ápolnak. Csak úgy kavargott a szemem előtt a sok (gyakran török) név. Kivel mit csinálunk, hova írjuk az adminisztrációt.
-Ne aggódj- szólt Hedvig. Minden információt leírok, és odaadom. (Persze az írását nem tudom elolvasni, de sebaj. Majd lesz valami).

A következő páciens Herr Schneider, akinek fáj a dereka, és rakjak rá parafinos melegpakolást (Nyilván nem tudtam volna mi is az a "fangotherapie" ha Ricsi nem mondja el és mutatja meg nekem, mit is kell csinálni). Ráadásul Herr Schneider közli velem, hogy a négyes bypass műtétje után kezdett a lába fájni (de most a derekával kezelem). Ó, ne aggódjon herr Schneider! Jó kezekben van. (Komolyan mondom olyan érzés ez az egész, mintha szörföznék a 8 méteres Hawai hullámokon. Bármelyik percben lezuhanhatok a mélybe).

Herr Schneider után nem jön senki. Hűha! A munkaidő vége még messze van. most mit csinálok? Itt bámészkodjak? (Senki nem mond semmit). Fogtam magam és bementem Hedvighez. Azonnal kaptam is babákat, akik donga lábbal érkeztek. Így azért eltelt az a kis idő

A sok németezéstől estére görcsbe állt a nyelvem, és most már csak magyarul akarok megszólalni. ám a  másik lakótársammal, Andreassal is csak németül tudok kommunikálni.

Ennyi fért egy napba. Holnap folytatódnak a kalandok.

The night of the soulmates

As we know, according to the astrology every month has a ruler planet. This planet is responsible for many automatically reactions and prenotions and qualities, which are tipical for the people, who were born in the same zodiac signs.
But the month of Leo is special, Because it has no ruler planet, but a star. The celestial body of the month of Leo is the Sun.
And when the Sun (the brightest celestial body of the sky) and the ful moon (the brightest celestial body of the nightly sky) meet on a day, that is a very important point of the year. In the kabbalistic tradition we call this night Tu B'Av. The night of the ful moon of the month of Leo has ancient traditions. According to the kabbalah, the Sun is the symbol of the male energies of the universe. Or we know as the yang part of the kosmos. The moon is the symbol of the female energies. Or we know as the yin part of the kosmos. This night the male and the female part of the world can meet easier than on an average day of the year. So this night we can meet our soulmate (If we havent yet).
And who knows me, knows, that one of the most important project of my life is to find my soulmate. So I sprang up, on that night, and I stepped out of my comfort zone. I went in the night into a brand new city. My host and roommate and good friend, Richie has organised a pleasent evevning for this Tu B'Av night. We went into a pub and met some of his friends.
So I was very open there, but I do not think so, I met mine, Maybe next time. I did my first step, and I am waiting for the continue